Az elején a mérleg volt a probléma. Nem mertem ráállni, sőt igazából nem is mertem venni. De aztán vettünk egyet. Pesten éltem. A párommal akit szerettem. Fülig szerelmes voltam., de nem szeretett, vagy legalábbis a külsőmet nem szerette. E miatt sokszor megalázott először csak akaratlanul, majd ahogy nem tudott mit kezdeni a dolgokkal utána már készakarva is.

Mindezt nem igazán vettem észre.Az Önérzetem a béka segge alatt volt, teljesen alárendeltem magam mind a kapcsolatnak mind a fiúnak. Nem foglalkoztam magammal. Erre talán tökéletes példa hogy a szüleimtől kapott karácsonyi pénzből is egy közös valentinnapi utazásra fizettem be magunkat Krakkóba, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat.

Na de ez a blog nem erről szól. A lényeg hogy boldogtalanságomban, és magányomban teljesen bedepiztem. Görcsösen szerettem volna lefogyni. olyan dolgok után nyúltam mint a Turbódiéta vagy a hashajtó. Ugyanakkor este 10kor ha a párom hazaért főzte neki, finomakat, háziakat, sok kalóriával. Mozogni nem mozogtam. Ülő munkát végeztem. Csak akkor voltam "boldog" ha a párom velem foglalkozott.

Aztán teljesen más okokból szakítottunk. Részben benne volt, az hogy találkoztam régi barátokkal, volt szerelmekkel, és mindenki megjegyezte hogy sokkal több évesnek nézek ki mint amennyi vagyok. A közérzetem is rossz volt.

A változás ott kezdődött, hogy szakítottunk. Nem voltam éhes, nem akartam enni aludni. Pénzem sem volt túl sok flancos kajákat venni. Az első 3 hónapban a szakítás után 10 kilót fogytam. Aztán egyre lassabban fogyogattam. És most értem el a stagnáláshoz. A 78 ami a blog elején szerepel az ez után következő időpontra vonatkozik, a csúcson vertem a 85-t.

A célt is fontos, hogy ki kell tűzni hogy mennyit akarok fogyni. 174 cm. vagyok, nem kis növésű, nem is lombzabáló (köszi Andris :) ) Kitűzöm mostmár a célt.